Mira és mi

nem is tudjuk, nevessünk-e, vagy a hajunkat tépjük Mira legújabb szokásától: sikongat, de egyfolytában. Jelen pillanatban két lábfejét kezeivel fogva először a plafonnak, majd Miraapukának sikoltozik egyre fokozódó hangerővel. Kábé a közepes hangerő az, amikor már nem lehet érteni egymás szavát Mondom, Miraapukával sikongat, de bevallom, velem is szokott, valahogy az emberben ösztönösen benne van a párbeszédre való hajlam, így beszállunk a buliba.

Lehet, hogy a szomszédok értékelnék, ha elköltöznénk

... mindig jó kedve van ... kivéve, ha nem ... (szóval: vagy jó kedve van, vagy nincs)