Hát belevágunk!
A címszereplő, Horváth Mira Júlia 2009. január 14-én született, azóta főnökösködik kis családunkban. Már most korát meghazudtoló, kifinomult módszerekkel rendelkezik, hogy hogyan vegye le a lábáról szüleit (rögtön hozzáteszem, átvitt és szó szerinti értelemben is - utóbbi a krónikus nemalvások miatt jelentkező tünet:) )
Lassan megtanuljuk 3 órás periódusokba szervezni a napjainkat, és a napi rutintevékenységeket is egyre gyorsabban tudjuk kivitelezni. Hiába, gyakorlat teszi a mestert:) Pedig életünk nem csupán a kis Zsebóriás révén vált bonyolultabbá, az utóbbi hetek valahogy sorban hozták magukkal a kalandokat. Azt pl. a mai napig nem tudtam feldolgozni, hogy az Ikeában éppen pont nekünk sikerült kiválasztanunk azt a dohányzóasztalt, melyben az egyik csavarhoz tartozó menetet nemes egyszerűséggel kifelejtették. Természetesen az UTOLSÓ csavarét...
Persze, Mira mellett nem sok idő marad a fentieken elmélkedni. Ő ugyanis minden nap megdönti a felállított teóriáimat. Tegnap például szentül meg voltam győződve róla, hogy az ebéd előtti levegőztetés miatt ette meg a kajaadagok dupláját. Természetesen ezt is azután tette, hogy már éppen kezdtem elkeseredni, hogy nem hajlandó enni. Aztán a séta után (így nevezzük Tamással azt az 5 percet, amikor Dinónak öltöztetve a nyitott ablak elé tesszük Porontyunkat) nem győzött enni. Ezen felbuzdulva ma nagy lelkesen már nem 5 percet, hanem csaknem fél órát napozott a nappaliban, de ma valahogy nem működött a tegnapi módszer. Sebaj, holnap új napra virradunk:)
Egyébként az elmúlt 3 hét sok mindenre rávilágított. Például arra, hogy Tamásban és bennem is rejtett "designer" lakozik. Legalábbis mind a ketten megállapítottuk már, hogy mit fogunk következő életünkben tervezni. Tamás olyan kiskádat, ami nem vágja szét az ember tenyerét hordozgatás közben...
