A fenti kép Mira jelenlegi tevékenységére utal: ordít, sír...Tekintve, hogy meggyőződtünk róla, semmi hiánya és baja nem lehet, vagyis a most tapasztalható hangorkán Hiszti, hagyjuk egy kicsit. Had' erősítse a tüdejét! - ahogy a régi öregek mondanák - illetve mondják is: érdekes, de valahányszor beszélünk a dédikkel, elsődleges kérdésük, hogy tud-e sírni. Mikor megerősítjük, hogy hajajj, papa (vagyis Mirának már dédi) mindig örömmel nyugtázza, hogy az jó, mert ERŐSÖDIK A TÜDEJE).

Remélem, senki nem vet meg érte, de ezt már születése előtt elhatároztuk, így néha nem kapjuk ki rögtön a kiságyból, illetve meg kell tanulnia egyedül elaludni is. Nem egyszerű, mert nagyon jól csinálja a szívszorítást Van olyan nézet, miszerint ezzel a módszerrel érzéketlen felnőtt válhat belőle, de magamat sem tartom annak, pedig én is átmentem hasonlókon, illetve még jobb példa az Ágika erre, aki hegedűsként nem éppen az érzéketlenségéről híres, sőt, a szüleihez is nagyon kötődik. Ügye? ;)

Az etetésben már nem tudunk ilyen következetesek lenni. Bár kiszámítható, szabályos időközönként történő etetéseket terveztem, ez eddig nem nagyon valósult meg. Illetve akkor nem, ha Mira ébren van, ami egyre gyakoribb. Ilyenkor akkor eszik, amikor éhes (elég logikus tett tőle:) ), ez pedig egyáltalán nem köthető szabályos időközökhöz. Ráadásul a héten már eljutottunk oda, amit eddig nem hittem volna: szinte egyfolytában enni akar

Nem csoda hát, hogy ma a doktornéni elálmult a súlygyarapodásán, én pedig egyre nagyobb karikákat hordok a szemem alatt