Ma délután Vica "szabadságra" ment. Megetette Mirát, s mivel így elvileg három óra "nyugi" van, gondoltam, elküldöm egy kicsit levegőzni (a hóesés is olyan széppé tette a várost). Csak egy órára ugrott el, hogy vegyen ezt azt, s addig nekem kellett megoldanom mindent. MINDENT! Persze, minden jól ment ... egy darabig ... amíg Mirus aludt. Aztán felébredt ... sírt ... Gondoltam éhes, így adtam neki egy kis anyatejet a hűtőből. Nem igazán jött be, mert továbbra is sírt. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, biztos tisztába kéne tenni - gondoltam. (Mindig ez a két verzió van, ha sír: vagy éhes, vagy bekakilt.) Persze a döncöléstől az előbbi tej mind ki is jött, de legalább a peluscsere megtörtént:) A sírás? Hát egyszer csak, láss csodát, abbamaradt. Mire a Vica hazaért, már csak pislogatott a takaró alól, mintha semmi sem történt volna. Ez volt a mi keddi kis kalandunk.
Két Móker ...
2009.02.17. 17:19 govi
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://miraesmi.blog.hu/api/trackback/id/tr626353583
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
