Jelentem, sikerült:) Mira megsétáltatott bennünket, és az idő is kegyes volt, mert ellentétben az eddigi 1etlen kísérletünkkel, nem szakadt le az ég, nem jött hatalmas orkán, és a Duna sem áradt Miután Tamás végképp lemondott róla, hogy valamelyik nagyszülő felbukkan, és hetek óta álmodozik a Nagypapi által családunkba bevezetett lúdlábról, így aztán a Cukrászda nevű cukrászda felé vettük az irányt. Szerencsére a sütik fantáziadúsabbak, mint a létesítmény elnevezése, így aztán ha már lúd, akkor láb is Tamásnak, én meg betoltam egy gesztenyés tortaszeletet. Mirus nem kapott semmit, de ha majd elégedetten cuppant szopizás közben, tudni fogom, hogy most ért oda hozzá a torta

A sütizés után még körbejártuk a környéket, érintettünk 4 játszóteret, ahol majd bandázunk Mirával. Ebből a szempontból szerencsénk van, mert játszótér van bőven, bár még jóval arrébb van az az idő, amikor ezt ki is tudjuk használni. 

A többit beszéljék el a képek: