a hétvégéről!
Olyan gyorsan elrohant ez a hét, hogy a hétvégéről még nem is írtunk semmit. Pedig nagy mérföldkő volt ez Mirus életében, hiszen először utazott a nagyszülőkhöz. Pénteken indultunk, én vezettem. Nem mondom, komoly erőfeszítést igényelt a részemről, hogy egy órán keresztül csak a vezetésre koncentráljak, és ne foglalkozzak Mirával. Hozzáteszem, ő ezt egyáltalán nem könnyítette meg... Nem, NEM SÍRT! Éppen ez az! Rámtapasztotta a tekintetét, és csak BÁMULT, csak BÁMULT, csak BÁMULT. Egy szempillantás nélkül. Szinte átfúrt a tekintetével
Nagy mágus-csaj már most
Pénteken Töltéstaván aludtunk, szombaton Péren. Mira itt is, ott is nagyon jól viselkedett. Mindegyik nagyszülő meglepődött, hogy milyen csendesen eszik éjjel. Arra számítottak, hogy majd felveri a házat. HA-HA
(Na jó, én is arra számítottam, de nem így történt
)
Mira a hétvégén 4 nagyszülőt, 3 nagynénit és 4 dédit vett le a lábáról. Azt nem tudnám összeszámolni, hogy hány unokatesóval, nagy-nagynénivel és úgy összességében hány emberrel találkozott a 2 nap alatt
Elmentünk Sárika keresztelőjére is, aki Mira unokatestvére. Na, itt persze nem sokáig viselte, hogy nem ő van a középpontban, és rögtön elkezdett sírni. Így aztán mindenki megismerhette az ordítós énjét is
Összességében nagyon jól viselte az utazást. Mi sokkal jobban kipurcantunk
