Igen, igen, nagyon zabálnivaló Csibusz Maximusz, amikor kikerekednek a szemei
A templomnál ismerkedési lehetőség is nyílt (egyébként abból a szempontból is nagyon szuper, hogy a templomkertben csináltak egy játszóteret, illetve van egy csomó játék, kiegészítve egy egész járműparkkal - képet lásd fentebb -). Mise elején eszembe jutott az ügyeleti telefon: hány mise közben morfondíroztam azon, hogy valamelyik ügyfélnek a prédikáció, avagy a Miatyánk alatt támad-e valami megoldásra váró problémája... Na, ez most felcserélődött arra, hogy Miránál mikor szakad el a cérna
Azért utóbbi miatt mégis jobb izgulni Aztán újabb arcát mutatta meg a világ: nem is gondoltam volna, hogy a templomudvarokban micsoda élet zajlik mise alatt
Egy csomó apuka és anyuka felváltva próbálja vígasztalni rejtélyes okokból síró-rívó Egyetlenét Mi is összeismerkedtünk rögtön két aprósággal - oh, bocsánat, Mirához mérten Óriással.
Úgy látszik, ez a hét az ismerkedések hete. Történt ugyanis, hogy tegnap kénytelenek voltunk ennivalóról gondoskodni, ugyanis a kisütött pogácsa sziklakeménységű lett
Ezért a délutáni sétát egybekötöttük a közelben újonnan nyílt kínai kajálda felkeresésével. Mióta terhes lettem, nem ettem kínait, gondoltam, egyszer most belefér, Tamás pedig talán még sosem kóstolt ilyesfélét. Amint bementünk az étterembe, a pult mögött álló kínai csaj szeme felcsillant a babakocsi láttán
Meg is kérdezte rögtön, hogy mennyi idős Mira - majd előkapta (szó szerint
) a pult alól a saját kislányát Bár megkérdeztem a nevét, de azon kívül, hogy x és cs volt benne, megjegyezni nem tudtam, így Mira legújabb barátnőjéről csak annyit tudunk, hogy 2 hónapos.
