Vasárnap ünnepeltük Mirus névnapját. Egy éve még csak reméltük, hogy bővül kis családunk, erre tessék, mára már elfoglalta az életünket (azon belül is a szárítókötelet, a kisszobát, illetve a fél ágyunkat - na jó, ez utóbbit nem Mira, hanem a játszószőnyege). A névválasztáról utólag derült ki, hogy véletlenek pedig nincsenek, és mostmár teljes szívemből hiszem a korábban kicsit sziruposnak hangzó elméletet, miszerint a gyerekek maguk választják a nevüket. Az már csak hab a tortán, hogy kicsi Mira nevenapja újra kitöltött egy űrt: május 8-10-12 ugyanis Miradédi-Miraüknagyi-Miramami szülinap. Miraüknagyi sajnos már a dédunokák születését sem érte meg, de a szülinapja újra ünnepre ad alkalmat.
Az volt a tervem, hogy majd sütök tortát vasárnap, de az utazások miatt ez meghiúsult. Szerencsére a tortáról így sem kellett lemondani
Délután Péren voltunk, némi meglepetést okozva, hiszen az érkezésünkre nem számíthattak. Előtte bennünket is ért meglepetés, hiszen Tamás Miskolcról hazafelé úgy gondolta, ha már lúd, legyen kövér, és "kiccssaládjáért" indult. Mi persze éppen azon tanakodtunk, hogy biztosan otthon durmol, amikor betoppant
Amikor Péren vagyunk, Mirának a Péri Papi a mindene. Nekem nem dumál annyit, a Péri Papinak meg csak úgy mondja-mondja. Én nem tudom, hogy mitől ilyen kiváltságos a Töltéstavai Mami és a Péri Papi, hogy nekik annyi mesélnivalója van A Töltéstavai Nagypapinak nem dumál annyit, mert nála aludni a legjobb - ahogyan azt a képek is illusztrálják
