Mirusom átlépett az óriások sorába 
... Gulliver liliputijai után (megunva már a talajmenti fagyok veszélyét ...) úgy gondolta, hogy inkább az óriásokhoz csatlakozik. Tegnap este mértük, s már éppghogy el nem érte az öt kilót (ami Mirusnál már nagy szó ám!) Tegnap épp a misére rohantunk vele, amikor egy mellettünk elsétáló öreg pár szavait elkaptam: "Miért, a Zsófika sincs ekkora!" - ez volt a notórius mondat ... amiből kikövetkeztettem az előzőt, amit nem hallottam, biztos azt mondta egyikük, hogy: Nézd, milyen pici Baba! ... Éles (na, jó: "éles") elmémmel kikövetkeztettem, hogy Mirus már nem is olyan kicsi, hisz legalább egy kisbaba van már a világon, aki még nála is kisebb. A Zsófi. Szóval ezt a fél mondatot felvesszük a legszebb bókok közé!
Nemrég szintén megdícsérte valaki, hogy milyen aranyos ... kérdezte is, hogy most született????!!!!! 
No comment ... (A Vicával meg is jegyeztük, hogy legalább már nem koraszülöttnek nézik Mirust ... Fő (a fazékban) a pozitív gondolkodás. Száz szónak is az a vége: MIRUSOM ÓRIÁS LETT!
