Előre kell bocsátanom, hogy az elmúlt hónapokban bárhova is mentünk (beleértve az 500 méterre lévő boltot, a Kopaszi gátat is
), kis hátizsákomban egy közepes bölcsödei csoport számára megfelelő ruhamennyiség volt évszakokra lebontva, ja, és a bölcsis csoportot a nálam lévő pelenkamennyiséggel be is tudtam volna pelenkázni. Aztán jött a bodajki elrablásunk, amikor egy délutánra készültem - aztán másfél nap lett belőle, és láss csodát, elég volt az adag ennyi időre is. Na, itt határoztam el, hogy kicsit átláthatóbbá teszem a táskát, és ha csak éppen elugrunk Nagytéténybe a rózsakiállításra, akkor bőven elég, ha takaróból van nálunk mondjuk saccperkábé 5 darab, mert ezekkel is tudom variálni Mira komfortérzetét a kinti hőmérsékletnek megfelelően. Továbbá nem szükséges annyi időt eltöltenem a komódja előtt a body kiválasztásával, mint annak előtte az esküvői szalonban, elvégre TELJESEN mindegy, hogy a rugi alatt milyen body lapul.
Aha.
Azzal kezdődött, hogy a meteorológia által előjelzett vihar valahol eltévedt, így szegény vastagabb rugiba csomagolt Mirust már a parkolóban ki kellett szabadítani, így onnantól kezdve megint "kisfiamnak" szólítottam, hogy összhangban legyünk a kék bodyval, bár így meg a szájában trónoló rózsaszín cumival sikerült konfrontálódnunk
A cumira még visszatérek
Azért annyira nem kapok szívrohamot, ha Mirus kék bodyban pompázik, sőt, a ruhatárának 92,3 %-át alkotó rózsaszín csodák után néha kifejezetten frissítő olykor, ráadásul a szeméhez nagyon passzol.
Csak mondjuk, ha előre tudom, hogy Mirusom első interjújára is ezen a napon kerül sor, akkor biztosan több időt szánok a válogatásra Igen-igen. "Hársfaágak csendes árnyán" (magyartanárunk milyen büszke lenne most) ücsörögtünk éppen, amikor egy tévéstáb (jó, nem a CNN, BBC - sőt, mégcsak nem is a csigakettő, csak valami internetes tévétől) megközelített bennünket, hogy mondanánk-e pár szót kamera előtt. Nem vagyunk azok a megfutamodós típusok Mirussal, így először én válaszolgattam. Mira közben halkan dünnyögött a nyuszijának, majd amikor neki is odatartották a mikrofont, nagyon komolyan elmondta a véleményét (az anyjáról, aki vastag rugiba öltözteti 40 fokban) a rózsákról.
Később Lukács tartott nekem egy rövid kiselőadást Süsü és a rózsabimbók kapcsolatáról, mindezt a cseresznyétől enyhén piros pofival. Kicsit sem volt zabálnivaló Zsugó, aki ugyancsak velünk tartott, boldogan pózolt a Tamásnak, hiszen az utolsó vizsgáját is túlélte
A hely mindenesetre nagyon szép volt, főként a rózsaillat esett jól
Elmentünk még egy cukrászdába is. Lukácsunokatesó rögtön 2 fagyit is elnyallantott, pedig szülői elmondás szerint eddig erre nem nagyon volt példa.
Ja, és a cumiról még annyit, hogy sürgősen el kell pakolnom. Nem Mira szokott rá, hanem mi. Alapvetően nem baj ez, csak eddig is megvoltunk nélküle. Akkor meg minek?
