hogy van egy kisbaba, aki eleinte nem lát messzebbre, mint 25 cm - addig is csak homályosan, eszik-alszik, és bár minden kétséget kizáróan érzi a melengető öleléseket, hallja a hangokat, de megnyilvánulásai leginkább a szüleinek okoznak naponta frissítő örömet (jó-jó, meg a nagyszülőknek, boldog nagynéniknek, keresztszülőknek) Aztán kitudja mikor (mert én nem vettem észre), de elröppen pár hónap, ez a kisbaba pedig egyéniséget nyer, kommunikál, társasági lény lesz.

Úgy gondolom, Mira talán már előtte tisztában volt vele, hogy nem 2 remetéhez kíván családilag társulni, így egyelőre nem okoz komolyabb lellkiismeret-furdalást, hogy sokan forognak körülötte, hogy rengeteget megyünk vele. Most éppen lehet is, mert láthatóan kinyílik és érdeklődik másoknak és mások iránt. Bevallom, nagyon jó érzés, hogy apukáját és engem, mint anyukáját ezer közül is felismerne, és néha kiköveteli, hogy nálunk legyen. De nem fakad keserves sírásra, ha mások veszik kézbe. Ha meg nála plusz-mínusz 10 cm-es egyénekkel hozza össze a jósors, azonnal tapogatni, dumálni és mosolyogni kezd.

Ezért is örülünk minden látogatónak, barátnak, rokonnak

UI: na jó, nála mínusz 10 cm-es egyénekkel eddig ritkán volt alkalma találkozni, de ami késik, nem múlik