Ha már elutaztunk olyan messzeségbe, maradtunk is pár napot. Szomolyán, a Cseresznyés Vendégházban pihentünk, onnét fedeztük fel a környék látnivalóit. A házigazdák nagyon vendégszeretőek voltak. A cseresznyepálinkát csak Tamás tudta megkóstolni, de a rétesből mi sem maradtunk ki (na jó, Mira megint csak áttételesen élvezhette). A többszörös nagymama házinéninél nagy sikere volt csemeténknek, állandóan mosolyra szerette volna bírni, aztán amikor sikerült "Ni, hogyan acsarít!" felkiáltással örült neki
A környék tele volt felfedeznivalókkal - barlanglakások, kaptárkövek, a bogácsi strand, na és a matyók
Emlékezetes marad, ahogyan a noszvaji barlanglakások felé törtetve befarolt mellénk biciklivel Ricsi, egy roma kissrác, hogy ő itt az idegenvezető
Hozzáteszem, tényleg kitett magáért!! Miránk nagyon jól bírta a nyaralást, igaz, nagyokat aludhatott a diófa alatt, a kendőben és a babakocsiban. Sok élmény ért bennünket ezalatt a pár nap alatt, jó volt, hogy Lukácsék is csatlakoztak egy napra! A legmaradandóbb azonban biztosan a vendégszeretet lesz - úgy a vendégházban, mint Mezőkövesden, ahol nagy meglepetésemre a Matyó Múzeum teljesen akadálymentes! Így babakocsival be tudtuk járni, persze erre nem is lett volna szükség, mert a teremőrök lefoglalták Mirát (vagy fordítva). Nagy szeretettel játszottak, "acsarítottak" vele Megnéztük a Hadast is, ami Mezőkövesd olyan része, ahol régi házak maradtak meg, egy-egy mesterséget mutatnak be bennük, így fazekas, mézeskalácsos, játékház, stb. Mira nagyon megszomjazott a melegben, hát egy néni hallva ezt az udvarról behívott a házába, hogy etessem meg ott nyugodt körülmények között.
Sok helyen jártunk már, de ilyen vendégszeretettel, mint ezen a környéken, tényleg nem nagyon találkoztunk.
